Trianoni utórezgések címmel közölt kommentárt az 1919-es párizsi békekonferencián született megállapodás hatásairól keddi számában a Die Welt.
A konzervatív német napilap magyar származású publicistája, Krisztina Koenen az írás alcímében azt emelte ki, hogy az 1919-es határmegvonás még ma is "felbőszíti" a magyarokat.
A cikkíró bevezetőjében idézte az egykori brit miniszterelnököt, Lloyd George-ot, aki a békekonferencia idején kijelentette: soha nem lesz béke Dél-Európában, ha a most létrejövő kis államok mindegyikében jelentős számú magyar kisebbség él. Koenen szerint "prófétai szavak" ezek a legutóbbi szlovák-magyar konfliktus fényében, amely annak nyomán robbant ki, hogy a magyar államfőt nem engedték be Szlovákiába.
Az I. világháború győztes hatalmai azonban nem törődtek a brit politikus figyelmeztetésével, és nem hallgatott rá a brit külügyminisztérium sem - emlékeztetett a Die Welt publicistája. Fejtő Ferenc történész szavaival élve igazi "republikánus dühvel" vágtak neki annak, hogy nekik tetsző új államokat - Csehszlovákia és Jugoszlávia - hozzanak létre, illetve már meglévőket - Románia - Magyarország rovására jelentős terület- és lakosságnöveléssel erősítsenek.
A békeszerződés nyomán csaknem 3,5 millió magyar került a fenti három állam fennhatósága alá. Trianon nemzeti traumává vált, a revízió célja Magyarországot a II. világháborúban belehajtotta a Németországgal való szövetségbe. A szerződés igazságtalansága - az 1956-os forradalom leverésével együtt - még a kommunista uralom idején is olyan "ügy" volt, amelyet sem cenzúrával, sem erőszakkal nem lehetett kitörölni a köztudatból, és amelynek tagadása végül hozzájárult a kommunista állam bukásához - írta Krisztina Koenen.
A magyar kisebbségek kérdése ezért a szabadon választott kormányok számára magától értetődően rögtön fontos témává vált, annál is inkább, mert a hatalomra törekvő új elitek a nemzeti érzésen kívül más legitimációt többnyire nem tudtak felmutatni. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kisebbségek ügye megrázta az embereket, és a kisebbségekkel kapcsolatos összetűzések hangneme is egyre élesebbé vált.
A rendszerváltást követő első szabadon választott magyar kormányfő, Antall József kijelentette például, hogy "15 millió magyar" miniszterelnökének tekinti magát - emlékeztetett a cikkíró, hangoztatva: időközben "Nagy-Magyarország" helyreállításáról már nyilvánosan lehet álmodni, annak térképe számos autót díszíti, sőt olykor még a nemzeti zászlót is. Sólyom László államfő már nem egyszer tett úgynevezett magánlátogatást a szomszédos országok magyarok lakta területein, így többször volt már Dél-Szlovákiában és Erdélyben (Románia) is - emlékeztetett Koenen.
Persze a magyar határ túloldalán is ismerik a nemzeti kérdés belpolitikai mobilizáló hatását. Különösen érvényes ez Szlovákiára, amely csak 1993 óta önálló állam, ha az ember eltekint a náci Németország kegyéből 1939 és 1945 között létezett Tiso-fél köztársaságtól - fogalmazott a cikkíró. Trianonnak köszönhetően ma Szlovákia lakosainak majdnem 10 százaléka magyar, akik ragaszkodnak az anyanyelvükhöz, és csaknem zárt tömbben élnek. A múlt hónapban fogadták el Szlovákiában a megszigorított nyelvtörvényt, amely tovább korlátozza a magyar nyelv használatát. A szélsőségekre hajló jobboldali-nacionalista Szlovák Nemzeti Párt elnöke, Ján Slota pedig előszeretettel nevezi a magyarokat "rákos daganatnak a szlovák nemzet testén" - írta Koenen.
A publicista szerint aligha tör ki háború a következő időszakban Magyarország és szomszédja között. Ám az ország megsértett öntudatával - a nagyon hasonló helyzetben lévő államok által közrefogva - a nyugtalanság veszélyes gócpontja marad. Mivel minden érintett tudatában van a határvonal egykori meghúzásának igazságtalanságával, ezért mindenütt nagy a belpolitikai kísértés arra, hogy a nemzeti kérdéssel szavazókat szerezzenek. Épp ezért kellene mind az Európai Uniónak, mind az egyes tagállamoknak óvakodniuk attól, hogy ebben a konfliktusban egyes országok mögé álljanak. Ez ugyanis már Trianonban is katasztrófához vezetett - írta a Die Welt publicistája.